Campfire: Night One

An indie horror that doesn't treat the player like a fool! Campfire: Night One is a bold debut from Stormdevil Productions. The Unreal Engine 5 visuals pull you in instantly, and the atmosphere of the dark forest is truly suffocating. What I liked most is the "hardcore" approach: there's no hand-holding or over-the-top tutorials—you have to discover the path and the mechanics for yourself. Yes, it’s hardware-intensive (it's UE5, after all), and yes, you’ll sometimes have to fight to figure out how to progress, but that’s exactly what gives this horror its authentic flavor: the feeling of vulnerability and the necessity of paying attention. If you’re tired of cookie-cutter horror games and want something rawer, give this one a try. Visual depth like this is rare in the indie scene! Rating: 8/10 – Looking forward to the sequel!

The atmosphere in this game is fantastic — the devs absolutely nailed the mood, and that's not easy to pull off. There's a refreshing lack of hand-holding; you have to figure things out on your own, which makes it feel genuinely immersive. The sound design is solid and used effectively for scares. The broken lights during chase sequences are a great mechanic that really gets your heart pumping.

This is a pure, old-school horror experience. Minimalist UI helps immensely with immersion, ensuring nothing breaks the dread. An unfiltered challenge for true horror fans.

Köszönjük a játékot! Vannak benne néhány „bugok”, amelyeket nagyon meg kellene javítani. Lehetetlen elbújni — amit ez alatt értek, hogy el tudunk ugyan bújni, de az ellenfelek így is elkapnak és megölnek. Amikor elérem azt az „office”-ot, ott van az a „forgó izé”. Amikor rátettem, észrevettem, hogy kinyitja a nagy kaput, de amint megpróbáltam odafutni, soha nem értem oda, mert a kapu nagyon gyorsan visszacsukódik. (Csak úgy sikerült átjutnom, hogy a tornyokról ugráltam lefelé, majd felmásztam a létrán.) Nagyon sötét a játék „grafikája”. Oké, hogy van „villany” / flashlight, de nagyon gyorsan lemerül, így a játék túlságosan sötét marad. A legnagyobb „bug”, és egyben a legidegesítőbb, az a kis baba-lány, amelyből… kettő van? Az egyik valahogy eltűnt, de a másik nem. Bezártam egy olyan szobába, ahol nem tud ajtót nyitni vagy kijutni (pont oda, ahol egy tábla mutatta, hogy nincs semmi mögötted), mégis állandóan hallom őt, mindegy, hol vagyok. A „bossfight” — vagy nem tudom pontosan, mi az — ahol a torony lezuhan, mert levágják, és reggel lesz… az a probléma, hogy amikor megtaláljuk azt a nőt/lányt, és felvesszük a fegyvert, nem tudom használni. Nyomom az „A” gombot, de nem veszi el…